A "Biblia"... idézeteivel!

Ján. 3.-
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

Károli ford.

Ján. 1.-

47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

Énekek Éneke 2. rész

 1. Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
 2. Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
 3. Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
 4. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
 5. Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
 6. Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
 7. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
 8. Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
 9. Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
 10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
 11. Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
 12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
 13. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
 14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
 15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
 16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
 17. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

Zsolt. 40.

6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.

2 Kor. 5,17
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

2 Kor 5,18
Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát.

2Kor 5,18
De mindez Istenből [támadt], aki a Felkenten keresztül minket magával kibékített, és a kibékítés szolgálatát ránk bízta.  

ApCs 2,1
Mikor pünkösdnek [(az ötvenediknek]) napja betelt, s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak,

ApCs 2,2
hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek.

ApCs 2,3
Majd tüzes nyelvekhez hasonló jelenségek lettek láthatókká rajtuk, melyek szétoszlottak, s minden egyesükre ült belőlük.

ApCs 2,4
Ezzel mindannyian megteltek Szent Szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólani, amint a Szellem adta nekik, hogy megnyilatkozzanak.

ApCs 2,5
Jeruzsálemben akkor az ég alatt [lakó] összes nemzetekből zsidók, lelkiismeretes férfiak tartózkodtak.

ApCs 2,6
Mikor az a zúgás felhangzott, [zavart tömegben] ömlött össze a sokaság, mert ki-ki a saját nyelvén hallotta őket beszélni.

ApCs 2,7
Magukon kívül voltak, csodálkozva mondták: „Hiszen ezek, akik beszélnek, mind galileabeliek:

ApCs 2,8
Hogy lehet hát, hogy mindannyian a saját nyelvünkön halljuk őket szólani, amelyben születtünk?

ApCs 2,9
Pártusok, médek, elámiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus és Ázsia,

ApCs 2,10
Fridia, Pamfilia, Egyiptom, a líbiai s cirénei vidékek lakói, római jövevények, zsidók is, közeledők is,

ApCs 2,11
krétaiak és arabok halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten felséges tetteit!"

ApCs 2,12
Mindannyian magukon kívül voltak hát, és kétségek között kérdezte egyik a másikat: „Mi akar ez lenni?"

ApCs 2,13
Mások gúnyolódva szóltak: „Édes [bortól] részegedtek meg."

ApCs 2,14
Azonban előállott Péter a tizeneggyel együtt, és hangját felemelve a következőképpen szólott hozzájuk: „Zsidó férfiak, s Jeruzsálemben tartózkodó [idegenek]! Legyen mindannyiótoknak tudtára, és vegyétek fületekbe szavaimat mindannyian,

ApCs 2,15
semmiképpen sem részegek ezek, mint ahogy ti vélitek, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,

ApCs 2,16
hanem csak az [történt], amit Jóéi prófétán át megmondott már:

ApCs 2,17
„Úgy lesz az utolsó napokban - szól az Isten -, Szellememből öntök ki minden húsra, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak,

ApCs 2,18
sőt Szellememből rabszolgáimra és rabszolgálóimra is ki fogok önteni, és azokban a napokban prófétálni fognak.

Károli fordítás.

Jeremiás. 52,-

11. Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és lánczra vereté és viteté őt a babiloni király Babilonba, és tömlöczbe veté őt halála napjáig.
 12. ... (.......) ...
 13. És felégeté az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálemnek minden házait és minden nagy házat felégete tűzzel.
 14. És Jeruzsálem egész kőfalát köröskörül lerontá a Káldeusok mindenféle serege, a kik a vitézek fejével valának.

https://www.youtube.com/watch?v=yTrBPJmErLg&list=PL6B0065EBCBE8A3D9&index=49
https://www.youtube.com/watch?v=UJyGtvzWWUo&list=PL6B0065EBCBE8A3D9&index=50
https://www.youtube.com/watch?v=kXroOCYirMg&index=51&list=PL6B0065EBCBE8A3D9

Ésa. 57,18
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,

Ésa. 57,19
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
Péld.10,31
Ésa. 57,20
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.

Ésa. 57,21
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Ésa.48,22

Róm 13,1
Minden lélek vesse magát a felettes hatóság alá, mert nincs más hatóság, csak Istentől [adott], a meglevőket Isten rendelte el.  

Róm 13,2
így hát, aki a hatóságnak ellene szegül, Isten rendelkezésével fordul szembe. Az ellenállók ítéletet vonnak magukra.  

Róm 13,3
Mert az elöljárók nem a jó, hanem a gonosz tettek elrettentésére vannak. Azt akarod, hogy a hatóságtól ne kelljen rettegned? Tedd a jót és dicséretet kapsz tőle.  

Róm 13,4
Mert nem hiába viseli a fegyvert, hisz Isten szolgája, a haragot hozó megtorlója annak, aki a gonoszt cselekszi.  

Róm 13,5
Kényszer alá vagyunk tehát vetve, nemcsak a harag kedvéért, hanem a lelkiismeret kedvéért is.  

Róm 13,6
Adót azért kell [nekik] fizetnetek, mert Isten szolgálatát végzik, és ugyanazért a célért szorgoskodnak,[mint Isten].  

Róm 13,7
Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok, akinek adóval, az adót, akinek vámmal, a vámot, akinek félelemmel a félelmet, akinek tiszteletadással, a tiszteletadást.  

Róm 13,8
Ne tartozzatok senkinek semmivel, kivéve egymásnak szeretettel. Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.  

Róm 13,9
Hiszen e [parancsokat]: „Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne kívánkozzál" és ha van még más, ez az Ige foglalja egy egészbe: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!"  

Róm 13,10
A szeretet nem szerez a felebarátnak gonosz [bántalmazást]. Szeretettel teljesen betöltjük a törvényt.  

Róm 13,11
S mindezt úgy cselekedjetek, mint akik ismeritek az időt, és tudjátok, hogy itt az órája már annak, hogy az álomból felkeljünk. Mert most közelebb hozzánk a menekülés, mint mikor hívőkké lettünk.  

Róm 13,12
Az éj előrehaladt, a nappal közel jött, tegyük félre hát a sötétség munkáit, oltsuk fel a világosság fegyvereit!  

Róm 13,13
Illedelmesen járjunk, mint nappal [kell], ne lakmározással, részegeskedéssel, ne bujálkodással és kicsapongással, ne civakodással és versengéssel,  

Róm 13,14
hanem oltsuk magunkra az Urat, a Felkent Jézust, és ne tegyétek meg a húsnak szándékát, [hogy] vágyakat ne [gerjesszetek].  

Róm 12,1
Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az Igének megfelel.  

Róm 12,2
Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.  

Róm 12,3
A nekem adott kegyelmen át azt mondom tehát mindenkinek, aki köztetek van, hogy elméjét ne jártassá a [magas] dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki.  

Róm 12,4
Mint ahogy tudniillik egy testben sok tagunk van, a sok tagnak pedig nem ugyanaz a tennivalója,  

Róm 12,5
úgy a Felkentben is sokan egy testet képezünk, de egyenként a többinek vagyunk a tagjai.  

Róm 12,6
Mivel pedig a kegyelemajándékok aszerint, hogy mire kaptunk kegyelmet, különbözők, [mindenki a maga kegyelemajándékát forgassa]: aki prófétálást kapott, használj a azt, ahogy a hit mértéke engedi,  

Róm 12,7
aki szolgálat ajándékát kapta, forgolódjék a szolgálatban, a tanító a tanításban,  

Róm 12,8
bátorító a bátorításban, az adakozó egyszerűségben, az elöljáró serénységgel, a könyörülő vidámsággal.  

Róm 12,9
A szeretetet képmutatás nélkül gyakoroljuk, utálattal forduljunk el a rossztól, ragaszkodjunk a jóhoz.  

Róm 12,10
Ha a testvérek kedvelését kaptuk [ajándékul], egymás iránt gyöngédek legyünk, a tiszteletadásban egymást megelőzők,  

Róm 12,11
a serénykedésben nem késlekedők, Szellem által buzgók az Úrnak rabszolgáiként,  

Róm 12,12
reménységben örvendezők, a szorongattatásban állhatatosak, az imádkozásban kitartók,  

Róm 12,13
a szentek szükségleteire vagyonukat közlők, vendégszeretetre alkalmat keresők.  

Róm 12,14
Áldjátok az üldözőket, áldjátok, ne átkozzátok,  

Róm 12,15
az örvendezőkkel együtt örüljetek, a sírókkal együtt sírjatok,  

Róm 12,16
egy célra, egymás javára törekedjetek. Ne a magas dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alacsonyan levőkkel tartsatok együtt. Ne legyetek önmagatok előtt eszesek,  

Róm 12,17
gonoszért gonosszal senkinek ne fizessetek, nemes dolgokon gondolkozzatok, úgy, hogy azt mindenki lássa.  

Róm 12,18
Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek,  

Róm 12,19
ne szerezzetek megtorlást magatokért szeretteim, hanem adjatok helyt az [isteni] haragnak. Hiszen írva van: „Enyém a megtorlás. Én majd megfizetek." Ezt mondja az Úr.  

Róm 12,20
„De ha ellenséged éheznék, etesd meg, ha szomjaznék, itasd meg, mert amikor ezt teszed, tüzes szenet halmozol fejére.  

Róm 12,21
Ne győzzön le a gonosz, inkább jóval győzd le a gonoszt."  

Róm 11,1
Kérdem hát: Csak nem taszította el Isten az ő népét? Szó sem lehet róla! Hisz én is izraelita vagyok. Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.

Róm 11,2
Isten nem taszította el népét, melyet eleve felismert. Hát nem tudjátok, hogy [Illés] történetével mit akar mondani az írás? Hogy hogyan beszél Illés Istenhez Izrael ellen?

Róm 11,3
„Uram, prófétáidat meggyilkolták, oltáraidat lerontották, én maradtam meg egyedül és nekem is lelkemre törnek."

Róm 11,4
És mit is mond erre az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet a Bálnak."

Róm 11,5
Ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot [Isten].

Róm 11,6
Ha kegyelemből tette, akkor nem tettek alapján, mert akkor a kegyelem nem volna már kegyelem.

Róm 11,7
Mi hát a [helyzet]? Izrael azt, amit keres, nem érte el, a kiválasztottak ellenben elérték, míg a többiek megkövesedtek, ahogy írva is áll:

Róm 11,8
„Isten a bódultság szellemét adta nekik egész a mai napig: oly szemet, mely nem lát és olyan fület, mely nem hall."

Róm 11,9
Dávid meg ezt mondja: „Asztaluk tőrré legyen nékik és hálóvá, megbotlássá és visszafizetéssé,

Róm 11,10
szemük sötétedjék el, hogy ne lássanak, hátukat mindenkorra görbítsd meg."

Róm 11,11
Kérdem hát: Azért botlottak meg, hogy [végképp] elessenek? Szó sem lehet róla! Elesésük menekülést [hoz] a nemzeteknek, hogy [később ők maguk] féltékenységre ingerlődjenek.

Róm 11,12
Ha pedig elesésük gazdagságot hozott a világnak, és vereségük gazdagságot [szerzett] a nemzeteknek, mennyivel többet jelent majd teljességre jutásuk.

Róm 11,13
Hozzátok, nemzetekhez szólok: Amennyiben én a nemzetek apostola vagyok, szolgálatomnak szereznék dicsőséget [azzal],

Róm 11,14
ha saját húsomat valamiképpen féltékenységre ingerelhetném, és közülük egyeseket megmenthetnék.

Róm 11,15
Mert ha elvettetésük a világnak megbékülést hozott, mi mást hozhat akkor visszafogadtatásuk, mint halottak közül [feltámadó] életet?

Róm 11,16
Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az lesz. Ha a gyökér szent, az ágak is azok.

Róm 11,17
Ha az ágak közül egyeseket kitörtek, és téged vad olajfa létedre helyükbe oltottak, úgyhogy a szelíd olajfa bőzsírú gyökerének vele együtt részesévé lettél,

Róm 11,18
ne dicsekedjél az ágak ellenében. Ha mégis dicsekednél, [tudd meg]: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

Róm 11,19
Azt mondod: Kitörték az ágakat, hogy engem beoltsanak?

Róm 11,20
Helyes. Hitetlenség az oka, hogy kitörték őket, téged pedig a hit tart egyenesen. Ne jártasd eszed a magas dolgokon, hanem félj.

Róm 11,21
Ha az Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog megkímélni.

Róm 11,22
Tekints azért Isten jóságos és szigorú voltára, az elesőkkel szemben Isten szigorúságára, veled szemben jóságos voltára, ha ugyan a jóságosságnál megmaradsz, egyébként téged is kivágnak.

Róm 11,23
Azokat, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, újra be fogja oltani. Istennek van arra hatalma, hogy újra beoltsa őket.

Róm 11,24
Ha téged a természetednek megfelelő vad olajfából kivághattak, és természet ellenére a nemes olajfába beolthattak, mennyivel inkább fogják őket a magukéba, a természetüknek megfelelő olajfába beoltani.

Róm 11,25
Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig, amíg a nemzetekből [kiváló], teljes szám be nem jut.

Róm 11,26
így fog aztán egész Izrael megmenekülni, mint írva van: „Megérkezik Sionból az, aki kiragadja [őket], aki Jákobtól az istentelenséget elhárítja,

Róm 11,27
és akkor én ilyen szövetséget kötök velük: Elveszem vétkeiket."

Róm 11,28
Az örömüzenetnek megfelelően [most] ugyan ellenségek tiértetek, a kiválasztásnak megfelelően azonban szeretettek az atyákért.

Róm 11,29
Mert a kegyelemajándékok és Isten meghívása megbánhatatlanok.

Róm 11,30
Mert ahogy egykor ti is megtagadtátok az engedelmességet Istennek, most ellenben ezek engedetlensége következtében könyörületet nyertetek,

Róm 11,31
úgy ők is - most ugyan megtagadták a rajtatok [gyakorolt] könyörülettel szemben az engedelmességet - [azért], hogy [utóbb] ők is könyörületet nyerjenek.

Róm 11,32
Mert az Isten az összes [embert] engedetlenségbe zárta össze, hogy valamennyin könyörülhessen.

Róm 11,34
Ugyan kiismerte-é valaki az Úr értelmét? Lett-e valaki neki tanácsosa?

Róm 11,35
Adott-e valaki neki előre, hogy annak visszafizetését várhassa?

Róm 11,36
Mert belőle [jött elő], rajta keresztül [megy] és ő felé [halad] minden. Övé [a dicsőség] mind az örök korokig. Ámen.

Róm 10,1
Testvéreim! Szívem helyeslő szava és Istenhez [küldött] könyörgésem értük [szólnak], megmenekülésükért.

Róm 10,2
Mert tanúságot teszek amellett, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de az nem felel meg az ismeretnek.

Róm 10,3
Mert azzal, hogy Isten igazságosságát nem értették és a maguk [igazságos voltát] igyekeztek elismertetni, Isten igazságosságának magukat alá nem vetették.

Róm 10,4
A törvény vége ugyanis a Felkent, aki mindenkinek igazságosságává lett, aki hisz.

Róm 10,5
Mózes ugyanis a törvény alapjára [helyezkedő] igazságosságot így írja le: „Az az ember, aki megteszi a törvényt, élni fog általa."

Róm 10,6
A hitből [származó] igazságosság ellenben így beszél: ,,Ne mondd szívedben: Ki fog felmenni az égbe?" - tudniillik a Felkentet aláhozni?

Róm 10,7
Vagy: „Ki száll alá a feneketlen [mélységbe]?"

Róm 10,8
Hanem így szól: „Közel hozzád a szó szádban és szívedben," tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk.

Róm 10,9
Mert ha szájaddal vallód, hogy Jézus Úr és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni.

Róm 10,10
Mert szívvel hiszünk, és [annak alapján] igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és [azzal]megmenekülünk.

Róm 10,11
Az írás ugyanis ezt mondja: „Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz."

Róm 10,12
Mert nincs különbség zsidó és hellén között, mert ő mindenek Ura, gazdag mindenek irányában, akik őt segítségül hívják.

Róm 10,13
„Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni."

Róm 10,14
Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?

Róm 10,15
Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az Igét, ha senki sem küldi [őket]? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, [akik] a jóról [beszélnek]."

Róm 10,16
Csakhogy nem mindnyájan hallgattak az örömüzenetre. Ézsaiás ugyanis így szól: „Uram, ki hitt a mi igehirdetésünknek?"

Róm 10,17
A hit tehát az [Ige] hallásából [támad], a hallás pedig a Felkent beszédén át.

Róm 10,18
De kérdem: Vajon nem hallották? Kétségen kívül „az egész földre elhatott kiáltásuk, a lakott föld végéig [elhangzott] beszédük."

Róm 10,19
Azt kérdem mégis: Talán Izrael nem ismerte fel? Már Mózes így szól:,,Féltékenységre ingerellek benneteket [azzal], ami nem nemzet, belátással nem bíró nemzettel felharagítlak titeket."

Róm 10,20
Ézsaiás merészen megszólal: „Megtaláltak engem, akik nem kerestek. Láthatóvá [tettem magamat] azoknak, akik utánam nem tudakozódtak."

Róm 10,21
Izráelnek pedig ezt mondja: „Egész napon át kiterjesztettem kezemet egy engedetlen és ellentmondó nép felé."

Róm 9,1
Igazságot szólok a Felkentben, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Szellemben velem együtt tanúskodik,

Róm 9,2
hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet.

Róm 9,3
Esdeklek, hogy bárcsak volnék átok alatt, a Felkenttől [elszakítva] azokért a testvéreimért, akik hús szerint rokonaim.

Róm 9,4
Mert izraeliták ők, övék a fiúvá fogadtatás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentiszteleti szolgálat és az ígéretek,

Róm 9,5
övék az atyák, kiktől hús szerint a Felkent származott, aki mindenek felett való Isten és áldandó az örök korokig. Ámen.

Róm 9,6
Nem mintha az Isten Igéje megbukott volna. Mert hisz nem mindenki tartozik Izraelhez, aki Izraeltől való,

Róm 9,7
nem mind számíthatók gyermekeknek, akik Ábrahám magvából származnak, hanem azt mondta az isteni szó: „Csak ami Izsákban van, azt fogják magodnak nevezni,"

Róm 9,8
azaz nem a hús gyermekei az Isten gyermekei, hanem csak az ígéret gyermekeit számítják magnak.

Róm 9,9
Mert ígéretnek szava ez:„Ebben az idő tájban eljövök majd, és Sárának fia lesz."

Róm 9,10
Ne csak [Sárával történt ilyesmi], hanem Rebekával is, ki amikor egy férfitól, atyánktól, Izsáktól terhes volt,

Róm 9,11
még mielőtt megszülettek, s jót vagy hitványát művelhettek volna [a gyermekek], azért, hogy Istennek a kiválasztást [fenntartó] előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó [akaratából] szilárd maradjon, -

Róm 9,12
azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak,

Róm 9,13
ahogy írva is van: „Jákobot megszerettem, Ézsaut ellenben meggyűlöltem."

Róm 9,14
Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla.

Róm 9,15
Mózeshez ugyanis így szól: „Könyörülni fogok azon, akin könyörülök és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok."

Róm 9,16
Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.

Róm 9,17
Mert a fáraóhoz így szól az írás: „Éppen avégre támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy szerte az egész földön hirdessék nevemet."

Róm 9,18
így hát, akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít.

Róm 9,19
Azt kérded most már tőlem: „Hát akkor miért vádol még mindig? Ellenállhat-e valaki az ő akaratának?"

Róm 9,20
De hát ki is vagy te csakugyan ember, hogy Istennel feleselsz? Vajon mondhatja-e a gyuradék a gyúrójának: Miért csináltál engem így?

Róm 9,21
Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt?

Róm 9,22
És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek,

Róm 9,23
másfelől meg akarta ismertetni dicső gazdagságát az irgalom edényein, akiket eleve dicsőségre alkotott?

Róm 9,24
Ilyen edényekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is.

Róm 9,25
Már Hózseásnál is ezt mondja: „Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, s a nem szeretettet szeretettként,

Róm 9,26
és az fog történni, hogy amely helyen azt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket nevezni."

Róm 9,27
Ézsaiás éppen így kiált Izraelért: „Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, [csak] a maradék fog megmenekülni."

Róm 9,28
Mert megcselekszi az Igét az Úr a földön, miközben [befejezéshez] juttatja és megrövíditi a történést.

Róm 9,29
És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Sodorna; Gomorrához váltunk volna hasonlókká."

Róm 9,30
Mit mondjunk hát? Hogy nemzetek, melyek igazságosságra nem törekedtek, birtokul kapták az igazságosságot, éspedig a hit alapján [elérhető] igazságosságot.

Róm 9,31
Izráel ellenben, mely az igazságosság törvénye után futott, nem érkezett el a törvényhez.

Róm 9,32
Miért nem? Mert nem a hit alapján kereste, hanem úgy, mintha cselekedetek alapján volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe.

Róm 9,33
Ahogy írva van: „Lám, Sionban megütközés kövét helyezek el, botlás kőszikláját, de aki hisz benne, meg nem szégyenül."

Róm 8,1
Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem [szól] azok ellen, akik a Felkent Jézusban vannak,

Róm 8,2
mert a Felkent Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől.

Róm 8,3
Amire ugyanis a törvénynek nem volt képessége, mert a hús erőtlenné tette, azt [véghez] vitte az Isten, mikor a húsban a vétket elítélte [azzal], hogy a vétkes hús hasonmásában és a vétek miatt saját Fiát küldte el,

Róm 8,4
hogy a törvény igazságos követelései beteljesedjenek bennünk, akiknek járását-kelését nem a hús [vezérli], hanem a Szellem.

Róm 8,5
A húshoz igazodók ugyanis a hús dolgain jártatják eszüket, de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgain.

Róm 8,6
A hús észjárása ugyanis halálra , a Szellem észjárása ellenben életre és békességre.

Róm 8,7
Ezért a hús észjárása ellenségeskedés Isten ellen, Isten törvényének ugyanis nem veti magát alá, minthogy nem is képes rá.

Róm 8,8
A húsban [élők] Istennek nem tetszhetnek.

Róm 8,9
Ti azonban nem a húsban éltek, hanem Szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Felkent Szelleme nem birtoka, az nem is övé.

Róm 8,10
Ha ellenben a Felkent bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a Szellem élet azért, hogy igazságosságot [munkálhasson].

Róm 8,11
Ha pedig Annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta, bennetek lakik, Az, aki a Felkent Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni.

Róm 8,12
Következőleg, testvéreim, nem vagyunk a hús adósai, hogy a hús [kívánata] szerint éljünk.

Róm 8,13
Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok.

Róm 8,14
Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.

Róm 8,15
Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: „Abba, Atya!"

Róm 8,16
Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Róm 8,17
Ha pedig gyermekek, örökösök is, Istennek örökösei, a Felkentnek örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Róm 8,18
Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő szenvedései nem érdemlik meg, [hogy összehasonlítsuk őket azzal] a dicsőséggel, melyről értünk [egyszer a] lepel le fog hullani.

Róm 8,19
Mert a teremtés feszültségben és epedve várja Isten fiainak lelepleződését.

Róm 8,20
A teremtés tudniillik hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem azért, aki alávetette,

Róm 8,21
azzal a nekünk adott reménységgel, hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából, és [átjut] az Isten fiainak dicsőséges szabadságába.

Róm 8,22
Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtés mostanáig együtt sóhajtozik és együtt vajúdik.

Róm 8,23
Sőt nemcsak [ők], hanem mi, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk, mert a fiúvá fogadtatást várjuk, azaz testünknek megváltását.

Róm 8,24
Mert a mi megmentésünk reménységre [szól], a reménység pedig, ha látjuk, nem reménység. Mert, amit látunk, minek azt remélni is?

Róm 8,25
Ám ha azt, amit nem látunk, reméljük, akkor állhatatossággal várjuk is.

Róm 8,26
Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal.

Róm 8,27
Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért.

Róm 8,28
Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az [Isten] előzetes terve szerint [való kifejlődésre] hívattak el.

Róm 8,29
Mert akiket eleve felismert, azokat a [többiektől] eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő

Róm 8,30
Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen.Akikét pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott, azokat igazságosakká tette, akiket igazságosakká tett, azokat mégis dicsőítette.

Róm 8,31
Mit is fűzhetünk még ezekhez? Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk?

Róm 8,32
Aki saját Fiát nem kímélte, hanem érettünk, mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna kegyelemből vele együtt mindent minekünk?

Róm 8,33
Ki emelhet vádat Isten kiválasztottjai ellen? Isten, aki igazságosságot ad?

Róm 8,34
Ki kárhoztat? A Felkent Jézus, aki meghalt, sőt aki feltámadott, aki Isten jobbján van, aki közben is jár érettünk?

Róm 8,35
Ki szakíthat el minket a Felkent szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongatás, üldözés, ínség, mezítelenség, veszedelem vagy kard?

Róm 8,36
Mint ahogy írva is van „Érted egész nap ölnek minket, annyiba vesznek, mint vágójuhokat."

Róm 8,37
Ám mi mindezekben győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett.

Róm 8,38
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak,

Róm 8,39
sem magasságban, sem mélységben [lakók], sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Felkent Jézusban [jutottunk].

Róm 7,1
Hát nem értitek, testvéreim - törvényismerőkhöz szólok -, hogy a törvény csak annyi ideig uralkodik az emberen, ameddig az ember él?

Róm 7,2
Hiszen a férj alatt élő nőt is a törvény [csak] az élő férjhez köti, ám ha meghal a férj, a törvény hatálytalan ránézve.

Róm 7,3
Következőleg a férj életében házasságtörő a neve, ha más férfié lesz, de ha meghal a férj, szabad a törvénytől, nem lesz házasságtörővé, ha más férfié lesz.

Róm 7,4
így van [veletek is], testvéreim. Titeket is halottakká tett a törvény a Felkent teste által, hogy máséi legyetek, Azéi, aki azért támadott fel a halottak közül, hogy az Istennek teremjünk gyümölcsöt.

Róm 7,5
Mikor ugyanis a húsban voltunk, tagjainkban a vétkek szenvedélyei dolgoztak, amelyeket a törvény [váltott ki], hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt;

Róm 7,6
most azonban, hogy a törvény ránk nézve elvesztette hatályát, miután meghaltunk, megölve attól, ami lefogva tartott, új Szellemben és ne a régi betű [világban] végezzük szolgálatunkat.

Róm 7,7
Mit mondunk tehát? Vétek a törvény? Szó sem lehet róla. De a vétket nem ismertem volna meg, ha a törvényen át [meg] nem [ismerem]. A vágyat sem ismerném, ha a törvény nem mondta volna: „Ne kívánd!"

Róm 7,8
A vétek azonban, miután a parancsolatban ugródeszkát talált, kimunkált bennem minden kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a vétek holt.

Róm 7,9
Én pedig valaha törvény nélkül voltam, de amikor eljött a parancsolat, a vétek megelevenedett,

Róm 7,10
én pedig meghaltam és úgy találtam, hogy a parancsolat, mely az életet szolgálja, nekem halálomra van.

Róm 7,11
A vétek, miután ugródeszkát kapott a parancsolatban, végképp megcsalt, és a [parancsolaton] át megölt engem.

Róm 7,12
így tehát a törvény szent, és a parancsolat szent, igazságos és jó.

Róm 7,13
Úgy, hát a jó lett nekem halálommá? Szó sem lehet róla. Hanem a vétek, hogy véteknek tűnjék fel, a jón keresztül munkálja ki a halált, hogy a vétek a parancsolat által szerfölött vétkessé váljon.

Róm 7,14
Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én ellenben hús vagyok, eladva a vétek alá.

Róm 7,15
Hiszen, amit véghez viszek, nem ismerem, mert nem azt hajtom végre, amit akarok, hanem, amit gyűlölök, azt teszem meg.

Róm 7,16
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel: [elismerem] róla, hogy jó.

Róm 7,17
így hát többé nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakó vétek.

Róm 7,18
Tudom ugyanis, hogy bennem, azaz húsomban jó nem lakik, mert az akarás ugyan kezem ügyében van, de a jó dolgok véghezvitelét nem lelem [magamban].

Róm 7,19
Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a gonoszt, amit nem akarok, azt hajtom végre.

Róm 7,20
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, többé nem én munkálom azt, hanem a bennem lakó vétek.

Róm 7,21
Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy nekem, aki a jót akarom tenni, a gonosz van kezem ügyében.

Róm 7,22
Gyönyörűségemet lelem ugyanis az Isten törvényében a belső embernek megfelelően,

Róm 7,23
de tagjaimban egy másik törvényt látok, mely hadban áll értelmem törvényével, és fogollyá tesz annak a véteknek törvényébe zárva, amely tagjaimban van.

Róm 7,24
Én nyomorult ember! Ki fog kiragadni e halálos testből?

Róm 7,25
Az Istentől [felkínált] kegyelem a mi Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem [indít], Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a vétek törvényének.